Körinterjúban megszólaltak a 2026-os KEK arcai: Gulyás Michelle olimpiai bajnok öttusázó, az NKE hallgatója, Losonczi Dávid világ-és Európa-bajnok magyar birkózó, az NKE hallgatója, Pap Bianka kétszeres paralimpiai-, ötszörös világ- és hatszoros Európa-bajnok magyar úszó, az ELTE hallgatója, valamint Szeleczki Lilla U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes, magyar bajnok ökölvívó, az NKE hallgatója fejtették ki véleményüket a sportolói lét és a hallgatói élet kettős kihívásairól.
Élsportolóként és egyetemi hallgatóként egyszerre kell helytállnod két fontos életterületen. Mit jelent számodra ez a kettős karrier, hogyan egészíti ki egymást a sport és a tanulás?
Gulyás Michelle: Elképesztően sokat kamatoztattam a sportban a tanulásból hozott dolgokban, mert nyilvánvalóan a koncentráció, az agynak a működése nagyon hasznos az öttusában. Számtalan technikai szám van, ahol tudni kell az adott feladatra fókuszálni és kizárni a külvilágot. Korábban mindig ennyire nyüzsgő volt az életem – fontos volt, hogy amikor éppen csináltam valamit, akkor csak arra figyeljek, hogy időhatékony legyek. Illetve az öttusában nagyon gyorsan váltakoznak a sportágak a versenyen, nagyon gyorsan kell tudni átállni az adott feladatra – mivel annyi mindent csináltam az életben, akkor is nagyon gyorsan kellett átállnom például tanulás és edzések között A mozgás közbeni evéstől kezdve szinte mindent megtanultam az évek során.
Szerintem a fiatalabb koromból hoztam azt, hogy számomra a sport és a tanulás mindkettő ‘A’ opció volt. Sosem hagytam, hogy az egyik a másik mögött vagy előtt legyen.
Losonczi Dávid: Hála Istennek, eddig egész jól veszem szerintem ezeket az akadályokat, hogy egyidejűleg kell a kettőt elvégeznem. Most van egy sérülésem, elszakadt a szalagom múlt év szeptemberében a világbajnokságon, így jelenleg több időm van a tanulással foglalkozni – meg szeretném csinálni ebben az időszakban a diplomámat. Számomra tényleg kiegészítik egymást, mert a tanulás elveszi a figyelmet a birkózásról, a birkózás pedig a tanulásról. Véleményem szerint jó, ha az ember nem csak egy feladatra fókuszál, hanem van egy teljesen eltérő terület, ami el tudja vonni egyikről vagy másikról a figyelmet.
Pap Bianka: Nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt, de a nehéz pillanatokban a jövőmre gondolok, és azzal biztatom magam, hogy később hálás leszek a kitartásomért, és azért, hogy nem adtam fel. Ez már a negyedik évem, hogy egyszerre vagyok úszó és joghallgató is. Bár egy kicsit már fáradt vagyok, szerencsére egyre közelebb van a vége. Igyekszem a lehető legjobban beosztani az időmet és fontossági sorrend szerint haladni a feladatokkal, attól függően, hogy az adott időszakban mi élvez prioritást.
Szeleczki Lilla: Számomra a kettős karrier egyensúlyt és biztonságot jelent. A mindennapjaim során harmóniát teremt, mikor az edzések közben vagy után olyan dologgal foglalkozhatok, ami szintén a szívügyem. Jó érzés tudatában lenni annak, hogy a sportolói pályafutásomat követően szintén a szenvedélyeim egyikének élhetek, melynek a sportkarrieremmel párhuzamosan meg is teremthetem az alapjait.
A KEK hallgatói sportesemény, mégis komoly példamutató ereje van a határon túli kapcsolatok erősítésével és a jótékonysági programmal. Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik hozzád hasonlóan egyszerre szeretnének sportban és tanulásban is magas szintre jutni?
Gulyás Michelle: Nagyon sok kitartást kívánok nekik, mert néha nagyon sok tud lenni – igazából csak eltökéltséggel lehet ezt csinálni. Mérhetetlenül nehéz pillanatok vannak, amikor ki kell tartani, és ha a nehéz helyzeteken átlendül az ember, utána a siker sokkal édesebb lesz.
Losonczi Dávid: Azt üzenném nekik, hogy ne adják fel az álmaikat! Akármik legyenek is azok, küzdjenek értük – még akkor is, ha talán úgy tűnik, az élet és semmi más sem akarja, hogy összejöjjön nekik. Én is elég kevés idő leforgása alatt értem el azt a sportban, amit elértem, és szinte egyik pillanatról a másikra jöttek az eredmények, pedig előtte nem igazán akartak összejönni a dolgok. Már én is úgy voltam vele, hogy abbahagyom a birkózást és az egész élsportot. Ennek ellenére kitartottam és küzdöttem tovább.
Pap Bianka: Ne féljenek belevágni, mert a sport és a tanulás összeegyeztetése nem lehetetlen. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy mind az oktatási intézmény, mind az egyesület vagy az edző részéről meglegyen a támogatás és a nyitottság, mert ha ez nincs meg, sokkal több akadály lehet.
Szeleczki Lilla: Úgy gondolom, hogy manapság technikailag már kiválóan megoldható a sport és a tanulás összeegyeztetése. Ez egy olyan tényező, ami jelentősen megkönnyíti a sportolók helyzetét. Szerintem a megfelelő hozzáállással, kitartással és tudatossággal egyáltalán nem lehetetlen mindkét területen magas szintet képviselni. Az NKE kifejezetten élsport-barát egyetem, így akadémiai oldalról is támogatva van a kettős karrier. Mindenkit arra biztatok, hogy vágjon bele, nem kell dönteni a két életút között.
Milyen tapasztalatokat, erényeket viszel magaddal a sportéletből az egyetemi mindennapokba – és fordítva, mit ad hozzá az egyetemi közeg a sportolói pályádhoz?
Gulyás Michelle: Az egyetemi mindennapoknak nyilvánvalóan a közösség a legfontosabb része – pont ezért szerettem volna nappali tagozatos lenni, hogy ne csak az öttusára legyek rágörcsölve. Nagyon szerettem ezt a kettősséget az életemben, hogy az öttusából menekülni tudtam az egyetemre, menekvés volt ez a közösség, és ugyanez fordítva is igaz. Nyilván azt kihívás volt megtalálni, hogy adott pillanatban melyikre helyezzem a hangsúlyt. Szerintem a közvetlenség egy olyan erény, amit a sportból hozok, és megkönnyíti nekem az egyetemi beilleszkedést. Könnyen tudtam barátokra szert tenni, bár azért az élsportolók viszonylag közkedveltek az egyetemen. Amit a sportból át tudtam vinni, az az életrevalóság. Erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy ne stresszesen élje túl az egyetemi éveit az ember, hanem kicsit lazábban tudja venni az életet. Úgy érzem, vannak sokkal nehezebben megoldható szituációk az életben, mint egy sima vizsga.
Losonczi Dávid: Egész végig az általános iskolában és gimnáziumban is négyes-ötös tanuló voltam. Mindig tanultam, és pont azért, mert nem akartam, ahogy azt mondják: ja ő csak sportol és nem tanul! Mindkét helyen helyt akartam állni, és ez eddig sikerült is.Itt az egyetemen sincsen rossz átlagom, nagyjából négyes az átlagom, úgyhogy egyelőre itt is egész jól megy. Nem mondom, hogy itt is hasonlóan szépek az eredményeim, mint anno az általános iskolában, de azért itt is próbálom magamból a legtöbbet kihozni.
A sport megtanította, hogy van egy bizonyos szint, ami alá nem mehetünk.
Pap Bianka: A sportból az alázatot és a szorgalmat hozom a tanulmányaimba, és az úszásnak hála sokkal jobban bírom a monotonitást, mint egy átlag fiatal. Az egyetem megtanított kikapcsolni, és egy új világot nyitott ki számomra, mert az egyetemi éveim előtt egy védett buborékban éltem a mindennapjaimat.
Szeleczki Lilla: A tudatosságot emelném ki, ami oda-vissza, mindkét területen működik. Ahhoz, hogy magas szintet tudjon képviselni valaki a sportban és az egyetemen is, fontos a megfelelő tervezés és időmenedzsment. Az összeegyeztetést követően pedig fegyelemre és kitartásra van szükség mindkét területen. Véleményem szerint az utóbbi kettő főképp a sportból ered a részemről. Ezek olyan erények, amelyek gördülékenyebbé tudják tenni a mindennapokat. Mindemellett az egyetemi közeg segít abban, hogy nem csak sportolóként, hanem komplex személyiségként tudjak fejlődni.
A KEK arcaként nemcsak sportolóként, hanem egyetemistaként és ezáltal példaképként is láthatóvá válsz hallgatótársaid előtt. Milyen felelősséget és lehetőséget látsz ebben a szerepben?
Gulyás Michelle: Egyébként ezt a példakép-szerepet az egyetemi éveim alatt nem feltétlen vettem észre. Nem is szerettem annyira észrevenni, mert szerintem annyira önazonos vagyok és őszinte, hogy emiatt annyira közvetlennek gondolnak az emberek, hogy nem gondolják azt, hogy én fölöttük állok. Szerintem pont ez a szépsége annak, hogy nem feltétlen érzem a súlyát annak, hogy példakép vagyok, Egyébként a fiatalabbak felé, akik még nem feltétlen ismernek személyesen, csak mint Gulyás Michelle olimpiai bajnok, feléjük nyilvánvalóan van egy szintű felelősségem. Mindent összevetve azonban szerintem olyan életet élek, ami nem szégyellni való, úgyhogy minden dolog, amit csinálok, lehet nekik minta az életükben.
Losonczi Dávid: A sport miatt gyerekkorom óta a maximális teljesítményre törekszem, és mivel nekem a sport, a birkózás az első számú célom az életben, az köti le a legtöbb figyelmemet – de így, hogy ott jól teljesítek, emiatt az oktatásban is mindig volt egy szint, ami alá sose mentem, mindig teljesítettem az iskolákban is. Pont azért, mert ez magam felé volt egy elvárás. Ha az ember keményen dolgozik, és hisz benne, hogy el fogja érni a céljait, akkor az élet akármilyen területén, akár tanulásban, magánéletben, munkában vagy élsportban, kitartó munkával biztosan meglesz az eredménye.
Pap Bianka: Szerintem ez egy jó alkalom arra, hogy a fiatalok előtt pozitív példát mutassunk. Nem az a cél, hogy mindenki élsportoló legyen, hanem az, hogy a mindennapok részévé váljon a mozgás. Már napi 30 perc séta, futás vagy bármilyen más testmozgás is sokat számít, hiszen jó hatással van az egészségre és a tanulmányi eredményekre is. Ugyanakkor ez számomra nagy felelősséggel és elvárással jár. Csak akkor érzem magam hitelesnek, ha az egyetemi tanulmányaimban is megfelelően helyt tudok állni, nem csak a sportban.
Szeleczki Lilla: Célom, hogy a KEK arcaként közvetíteni tudjam: az élsport és az egyetemi tanulmányok nem zárják ki egymást. Éppen ebből az okból kifolyólag hatalmas lehetőségként tekintek rá, ugyanis bízom benne, hogy minél többeket tudok majd motiválni. Akár a mozgásra, az egyetemi sportközösségekben való részvételre, vagy akár a kettős karrierre.
by