Október 16-án, szombaton a rájátszásokra és a finálékra került sor a Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján. Az Elte Online újságíróinak helyszíni beszámolóiból szemezgettünk.

Kosárlabda

A felhős szombati napon álmosan érkeztek a csapatok játékosai a Ludovika Arénába, ahol az első mérkőzésen tízkor dobták fel a labdát. Az első elődöntőt a BME-MAFC és az Óbudai Egyetem (ÓE) vívta egymással. A várakozások ellenére a mérkőzést az esélytelenebbnek számító ÓE kezdte jobban, így az első negyed végére egypontos előnyre tett szert. A második játékrész közepére a BME ugyan egyenlített, de az óbudaiak egy jó hajrának köszönhetően nyolcpontos fórral mehettek a szünetre. A harmadik negyedben azonban jelentősen megváltozott a játék képe, a BME többek között Svéda (8) és Rados (6) extrájával, valamint egy 17–4-es rohammal megfordította a találkozót, és a lefújásig már nem is engedte ki a kezéből a vezetést. Az izgalmakkal teli összecsapás végére még a nap is kisütött, így minden adott volt egy élvezetes játéknaphoz.

A második elődöntőre a Semmelweis Egyetem és az ELTE-BEAC között került sor. A mérkőzésen egyetemünk csapata végig magabiztosan vezetett, a negyedik negyedet 29–20-as ELTE-vezetéssel kezdte meg a két, összesen 6–6 (!) játékossal felálló együttes. A fáradtság jelei ekkorra már megmutatkoztak, a játékrész végére csapatunk előnye csupán négy pontra fogyatkozott. A SOTE azonban nem tudott élni a lehetőséggel, így érvényesült a papírforma, egyetemi csapatunk a döntőbe jutott, ahol a BME várt rá. Dicséret illeti a SOTE játékosait, mert az utolsó pillanatig küzdöttek, valamint személy szerint Hajdú Botondot, aki 11 (!) lepattanót szedett.

A bronzmérkőzésen tehát egy kimerült, de mindenre elszánt SOTE nézett farkasszemet a BME-t kemény küzdelemre kényszerítő, és azóta ráadásul újabb játékosokkal kiegészült Óbudai Egyetemmel. A meccs a várakozásoknak megfelelően kezdődött, az ÓE egészen a második negyed közepéig vezetett. Ekkor azonban a SOTE magasabb fordulatszámra kapcsolt, és az előző mérkőzésen nem játszó Hunka Zsombor (7) vezetésével megfordította a találkozót. A szünetben öt ponttal ment a SOTE, és bár az újfent extrát hozó Vigh révén az ÓE közelebb férkőzött, fordítani már nem tudott. A végjáték szorosra sikeredett, de a SOTE győzni tudott, és ezzel felállhatott a dobogó legalacsonyabb fokára. A mérkőzés legjobbja a 17 pontig jutó Kóródi volt.

A játéknapot a délután kettőkör kezdődő döntő zárta. A legfontosabb mérkőzésre már a szurkolók is szép számban látogattak ki, a két csapatot körülbelül ugyanakkora tábor buzdította, akiknek együttes száma körülbelül 40 főre rúgott. Az összecsapást az ELTE kezdte jobban, ám a BME Vantal (2) tripláinak köszönhetően egyre közelebb férkőzött, és a szünetre már ötpontos előnyre tett szert. A második félidőben csapatunk az elődöntőben nem játszó Tímár révén mindvégig tűzközelben maradt, sőt, fél perccel a meccs vége előtt az ő triplájának köszönhetően három pontra olvadt a műegyetemisták előnye. Az utolsó lépést azonban az ELTE már nem tudta megtenni, a BME pedig stabilan tartotta magát, és az idegtépő meccsvégi büntetőkkel be is húzta a mérkőzést.

BME-MAFC – ELTE-BEAC 43–36

A BME legjobb dobói: Svéda (15), Rados (11), Vantal (10)

Az ELTE-BEAC legjobb dobói: Tímár (14), Bokros (9), Barna (4)

A döntő után az ELTE csapatkapitánya és egyben legeredményesebb játékosa, Tímár Gergely értékelt:

„Elégedett vagyok a csapat teljesítményével, jól játszottunk, közel voltunk az aranyéremhez. Persze kíváncsi vagyok, hogy milyen eredmény született volna, ha teljes csapattal állunk ki (az ELTE ezen a meccsen is csak hét emberrel játszott – a szerk.), de ezt már sosem tudjuk meg. Köszönjük a támogatást, folytatjuk a munkát. Gratulálok az ellenfélnek.”

Nem lehet tehát panasz csapatunk teljesítményére – hiszen a szépen csillogó ezüstöt hozták el –, valamint az egész rendezvényre sem. A szervezés és a lebonyolítás profi volt, a mérkőzések az előzetes terv szerint követték egymást. A csapatok mindent megtettek azért, hogy szórakoztassák a buzdításukra kilátogató nézőket.

Asztalitenisz

Asztaliteniszből a páros tornára került sor a napsütéses szombati napon a Ludovika Arénában. 7 páros nevezett, akik körmérkőzéses lebonyolítású rendszerben játszottak egymással a végső győzelemért. Minden mérkőzés során kivételes izgalmakra és szemet gyönyörködtető labdamenetekre került sor, így ezen a napon sem bánta meg, aki kilátogatott meccset nézni. A közmérkőzéseket követően az első helyet a Sándor Kinga – Osváth Tibor páros helyezte meg, 6/6 győzelemmel, veretlenül és csupán két vesztett szettel. Második helyre a Váczi Attila – Minh Hoang Trinh páros ért oda, míg a bronzérmet a Boyang Su – Bakonyi Bertalan duó nyerte meg! Gratulálunk minden résztvevőnek!

Röplabda

 A XII. KEK szombati napja már korán reggel, nyolc órakor elkezdődött a hölgyeknél az elődöntőkkel, a férfiaknál az 5. helyért, illetve egy sorsdöntő elődöntővel. A mérkőzések 2 nyert 25 pontos szettig tartottak és igen színvonalas mérkőzéseknek lehettünk szemtanúi. A két ELTE csapat lehengerlően szerepelt az egész tornán, még szettet sem veszítettek, így nem is volt kérdés az első hely sorsa egy kategóriában sem.
A hölgyeknél megszorongatni csupán a döntőben sikerült a házigazda csapatot, ahol a Semmelweis Egyetem csapata kiélezett csatában, de végül elveszítette a mérkőzést. A harmadik helyért az NKE és a Corvinus Egyetem csapatai csaptak össze, és végül kiélezett küzdelemben az NKE szerezte meg a bronzérmet a negyedik helyezett BCE és az időközben sérülések miatt visszalépni kényszerülő MTTK csapata előtt. 

A férfiaknál már az elődöntők lezajlása után érezni lehetett a feszültséget, hiszen az ELTE első nap könnyed győzelmet aratott az ébredező Corvinus egyetem csapata ellen a csoportkörben, azonban ez a párharc a döntőben megismétlődött. A szoros, gyors labdameneteket hozó döntő mérkőzésen végül az ELTE csapata diadalmaskodott, a bronzmérkőzésen pedig az Óbudai Egyetem győzte le szoros küzdelemben a győri Széchenyi István Egyetem csapatát. Az ötödik helyen az egészen messziről érkező Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem csapata végzett, legyőzve az NKE csapatát és a rájátszásra megfogyatkozó Metropolitan Egyetem csapatát. A legtöbb pontot szerző játékosok a tornán Csukly Csilla (ELTE) és Réti Péter (Corvinus Egyetem) lettek. A legértékesebb játékos (MVP) címet Grimm Ármin (ELTE) és Kolics Kíra (SE) vehette át.Az eseményről összességében elmondhatjuk, hogy remek alkalmat kínált a csapatoknak az egyetemi bajnokságokra való felkészülésre, illetve fontos kiemelni, hogy a játék szeretete, sportszerűség és kapcsolatépítés szempontjából is sikeres rendezvényen vagyunk túl. Az esemény nem jöhetett volna ilyen színvonalon a Budapesti Röplabda Szövetség és a Magyar Röplabda Szövetség támogatása nélkül, ezúton is nagyon köszönjük a segítséget! Márciusban újra találkozunk, hajrá KEK!

Futsal

A torna egyik sajátossága, hogy a csoportkörben szereplő egyik csapat sem búcsúzik egyből, még a csoportok vesztesei sem. A harmadik és negyedik helyezettek között helyosztó mérkőzésekkel dől el az, ki melyik vigaszágra kerül. A helyosztók vesztesei a második vigaszágon játszanak a 9. és ezt követő helyekért, a győztesek pedig az 5.-9. helyekért. 

A második vigaszágon versengett egymással az ELTE, a Corvinus, az NKE Kormányzunk és Vezetünk és a Rendészettudományi Kar. Az első mérkőzésen az ELTE fogadta a Corvinust, amely egy izgalmas játékot hozó és az utolsó pillanatokban eldöntött találkozó volt. Az első félidőben szaporán követték egymást a helyzetek, még azok is élvezték a meccset, akik egyébként nem nagy futballfanatikusok. Az első játékrész derekán a Corvinus Futsal szerzett vezetést egy bődületesen nagy góllal, amelyet a játékos egyenesen a rövid felső sarokba zúdított. Az ELTE kapusának esélye sem volt a hárításra. Az ELTE-seknek sikerült egyenlíteniük, de miután az ellenfél ismét vezetést szerzett, kapus nélkül helyezték őket nyomás alá, és jött az ismételt egyenlítés. Kiemelendő eseménye volt a meccsnek, amikor a Corvinus kapusa szabálytalankodott, a játékvezető büntetőt ítélt, azonban a kapusnak arccal sikerült kivédenie azt. Az utolsó percben azonban már nem járt ekkora sikerrel, ugyanis az addigra mezőnyfölényét egyre növelő ELTE 20 másodperccel a meccs vége előtt megszerezte a győztes gólt, ezzel állítva be a 3:2-es végeredményt. Az ág másik mérkőzésén a KOVE és az RTK összecsapása ennél jelentősen kevesebb eseményt hozott, a vendégek 2:1 arányban győzték le a KOVE-t, és ezzel jutottak be a vigaszág döntőjébe.

Maga a döntő izgalmasnak nem volt nevezhető, hiszen sok kérdés nem volt annak tekintetében, hogy melyik csapat fogja megnyerni. Az ELTE a kezdetektől sokkal nagyobb iramban és sokkal szervezettebben futballozott az RTK-nál, és egymás után lőtték a gólokat. A meccs végén már kapus nélkül játszottak, hiszen az addig kapura teljesen veszélytelen RTK ellen indokolatlannak látták, hogy valaki álljon a kapuban. Ennek következtében ugyan kaptak három gólt, de ez sem befolyásolt semmit. Könnyed, lazítós és szórakoztató meccsen 10:3 arányban nyert az ELTE, ezzel ők lettek a torna 9. helyezettjei, az RTK pedig a 10. A 11. helyen végzett a Corvinus, 12.-en a KOVE, a 13. és 14. helyről döntő meccsen a II. Rákóczi csapata 2:1-re verte az Ungvárt, a 15. és a 16. helyen pedig a Dunaújváros és az NKE Renegátjai végeztek. 

A torna másik vigaszága azokból a csapatokból került ki, amelyek a play-off negyeddöntőiben kiestek, így folytassuk az ottani eseményekkel. Az első negyeddöntőt a csíkszeredai Sapientia és a METU játszotta egymással. A hazaiak a torna egyik esélyeseinek számítottak. Nyílt foci jellemezte őket, szerettek kezdeményezni, számomra nagyon szimpatikus csapat voltak. Ez látszott a Metropolitan ellen is, akiknek egyből neki is mentek. Hamar elhúztak két góllal, ám a METU nagyot játszva tudott szépíteni a félidő előtt. A második félidőben először ismét két gólosra duzzasztotta előnyét a csíkszeredai csapat, majd megszerezték a negyedik találatot is, azonban elkövették a negyedik mezőnyfaultot is. A METU nem tudta értékesíteni a kisbüntetőjét, amelyet a kapus remek mozdulattal védett, így nem tudtak feljebb zárkózni. Végeredményben a Sapientia 5:1-es győzelmet aratott, és ezzel továbbjutott, a Metropolitan pedig a vigaszágon folytatta. 

A következő negyeddöntőben a Testnevelési Főiskola és az Óbudai Egyetem játszott egymással. Nem hozott nagy izgalmakat ez a 2×12 perc sem, a TFSE a mezőnyből kvalitásokban kiemelkedő csapat volt, így magabiztos 5:0-os félidő után bár a kozmetikázás összejött az ÓE-nek, komoly meglepetés nem született, a TFSE 8:2-vel jutott tovább. 

Jött a torna ezen pontjáig legjobb meccse, a Pázmány–Debrecen. A fővárosiak kissé idegesen kezdték a meccset, a Debrecen sokkal higgadtabbnak tűnt. Az első félidő remek játékot hozott, amint a Pázmány is összeszedte magát fejben, nagyon kevés különbség mutatkozott a csapatok között. Ez a különbség a második félidőben az eredményjelzőre is felkerült, amikor a Debrecen vezetést szerzett. A PPKE kapus nélkül játszotta az utolsó pár percet, nagyon nagy nyomás alá helyezve és beszorítva a vendégeket kapujuk elé, akik azonban a torna során addig összesen egy alkalommal kapituláltak, a védekezés tehát ment nekik. A meccs végén felharsanó kürtszó pillanatában az állás változatlanul 1:0 volt a Debrecen javára, akik ezzel bejutottak az elődöntőbe. Ellenfelük az a SOTE volt, ami a BME csapatát 4:2-re verte. A két csapat közötti különbség leginkább a helyzetek befejezésében jött ki, játékban nagyjából fej-fej mellett voltak. 

Lezárultak ezzel a negyeddöntők, az első vigaszág párosításai a következők lettek: Metropolitan – Óbudai Egyetem és Pázmány–Műegyetem. A METU és az Óbuda egy igazságos 2:2-es döntetlent játszott. A szabályok azonban kötelezően előírják, hogy döntésnek kell születnie, így jött a nagy izgalmakat tartogató szétlövés. Én már megfigyeltem, de más is biztosan van azzal úgy, hogy még ha egyik csapatnak sem drukkol, akkor is izgatott a szétlövéseknél. A szabály szerint a csapatok felváltva rúgják a hétmétereseket, aki pedig három kör után többet lőtt be, az jut tovább. Ha itt sincs döntés, akkor hirtelen halállal mennek tovább, ha egyik csapat kihagyja a magáét, a másik pedig értékesíti, megszületik a döntés. Az idegek csatájában a METU bizonyult jobbnak, hiszen bár mindkét kapus kivédett egyet, az Óbuda az egyik hetest mellé lőtte. A Metropolitan ellenfele az a Pázmány volt, ami a BME-t 5:0 arányban egy sima meccsen, könnyed játékkal verte.

A PPKE kvalitásait nem csak az mutatta meg, hogy a komoly esélyesnek számító Debrecen egy nagyon izgalmas és izzadós meccsen tudta kiejteni őket. Már a csoportkörben is, aztán a rájátszásban szintén bizonyították, hogy egy okos, szervezett és erős csapat. Mint ilyen, az első vigaszág döntőjében az első körben aratott győzelmükhöz hasonlóan a METU-val is „elbántak”. A 3:0-os győzelmével a Pázmány megszerezte az ötödik helyet, hatodik lett a Metropolitan Egyetem, hetedik helyen az Óbudát 5:1-re legyőző Műegyetem végzett, az ÓE pedig nyolcadik lett. 

A torna legkiélezettebb szakasza következett, a Final Four, vagy az elődöntő, kinek hogy tetszik. Brutális párosítások alakultak ki, és bármi megtörténhetett. Több csapat is akadt, akik már ugyan végeztek, de nézőként még végigülték a torna végét, és senki nem csalódott. Az első elődöntőn a Sapientia és a TFSE esett egymásnak. Ment az adok-kapok, mindkét csapat előtt számos helyzet adódott, azonban mind a védelmek, mind a kapusok megingathatatlannak bizonyultak. A TF mégis kétgólos előnyt szerzett, ami után a Sapientia kapusa is kijött a mezőnybe, hiszen veszteni valójuk már nem maradt. Másodpercekkel később jött is a szépítő gól, amely új lendületet adott a találkozónak. A Testnevelési Főiskola célja egyértelműen a helyzetük megtartása, a csíkszeredaiaké pedig az egyenlítés volt. Hatalmas küzdelemben és a pattanásig feszült végjátékban azonban a TFSE volt eredményesebb, így maradt a már korábban beállt 2:1, ezzel pedig megvolt az első döntős a tornán. 

Magasra tette az első elődöntő a lécet a Debreceni Egyetem és a SOTE meccse előtt, amelyet meg is ütöttek a csapatok. A forgatókönyv nagyjából ugyanaz volt. Helyzetekkel teli meccsen a Debrecen 2:0-ra is vezetett, mikor a Semmelweis szépíteni tudott. Kellett volna némi szerencse is az egyenlítéshez, azonban a kapufáról pattanó labda a kapus fején nem változtatott olyan mértékben irányt, hogy az gól legyen. Megérdemelten harcolta ki a Debrecen a döntőt, a SOTE pedig bár erőn felül küzdött, ezúttal nem jártak sikerrel. 

Az esemény végét, az izgalmak kicsúcsosodását a bronzmeccs vezette fel, amelyen a két, elődöntőben alulmaradt csapat, a Sapientia és a SOTE játszott a harmadik helyért. Már ekkor is egyre többen érkeztek a fináléra, ám azt sem bánták meg, hogy korábban jöttek, hiszen a bronzmeccs is élvezetes volt. A két csapat nagyjából azonos szintet képviselt, azonban a kapu előtt a SOTE kevesebbet rontott, így végül 2:1 arányban nyertek és megszerezték a bronzérmet. 

Az aranyéremért a TFSE és a Debrecen döntőzött. Mindkét csapat egészen elképesztő erőt vonultatott fel már korábban is, így nagyon izgalmas meccsnek néztünk elébe. A hangulat is erről árulkodott, a helyszínen talán száznál is többen nézték az eseményeket. A TF szerezte meg a vezetést, és a debreceniek kapusának gyakran kellett nagyokat védenie. A Debrecen tudta, hogy nem szabad fejjel menni a falnak, azonban az idő egyre szorított, a hátrányuk pedig csak nőtt. Végül szépíteni sikerült, de annyi idejük nem maradt, hogy egyenlíteni is tudjanak. Személy szerint én ezt a meccset még órákon keresztül elnéztem volna, de sajnos csak kétszer 12 percig tartott, így ennyivel kellett beérnünk. A lefújáskor hivatalossá vált: a 2021-es Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának futsal-győztese a Testnevelési Egyetem!

Összességében elképesztő élménnyel gazdagodtam, és hasonlóakat mondtak azok is, akik szintén végigkövették az eseményeket. Mindenki elégedett volt csapata teljesítményével; annak ellenére is, hogy csak egy csapat nyert a végén, senkiben nem maradtak rossz érzések. Még azokban sem, akik esetleg gyengébben szerepeltek, hiszen akkora élményt adott maga a rendezvény és a péntek esti buli, hogy szinte lehetetlen volt csalódottan távozni. Ezúton szeretném megragadni a lehetőséget és köszönetet mondani minden szervezőnek, aki közreműködött abban, hogy ez az esemény így megvalósult.