Ami pozitív hozadéka van a sportnak, az a KEK-en megjelenik – mondja Baji Balázs, a Nemzeti Sportügynökség sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyettese. A 110 méteres gátfutás vb-bronzérmese idén is elvállalta a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája nagyköveti felkérését. A KEK-en túl beszélgettünk vele a sport jellemformáló erejéről, az egyetemi sport közvetítő szerepéről és az intelligencia fontosságáról.    

– 2017-ben Unversiadét, vagyis egyetemi világbajnokságot nyertél 110 méteres gátfutásban. Az Állatorvosi Egyetemen ekkoriban hogyan festett a sportélet, mennyire láttál bele?
– Az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) a diákok létszámát tekintve kis egyetemnek számít, de a sportélet így is pezsgő. Főleg az amatőr része, és ez így van rendjén, hiszen egy egyetemen a legfontosabb a cél az, hogy mozogjanak a diákok. Az ÁTE-nek egyébként egész jó kosárlabda csapata van. Én nem az egyetem színiben sportoltam, de büszke voltam, hogy két Universiadén is képviselhettem az egyetemet: 2011-ben Senzenben és 2017-ben Tajpejben. Nagy dolog, hogy utóbbiról aranyéremmel jöhettem haza.  

– Felteszem, nagyon büszke volt rád az egyetem.
– Abszolút. Az egyetem az összes hallgatója sportsikereire büszke. Több olimpiai, világ-, és Európa-bajnoka van, elég, ha csak Faragó Tamásra, Kemény Dénesre, Wladár Sándorra, Hargitay Andrásra, Magyar Zoltánra gondolunk.  

– Ha úgy tetszik, a KEK egy magyar mini-Universiade, ahol futás is szerepel a versenyszámok között. Tavaly indultál a KEK Runon, nagykövetként aktívan részt vettél a KEK-en. Sok száz professzionális verseny után hogyan érezted magad ezen az eseményen?
– Felszabadult, közvetlen, jó hangulat vett körbe a KEK-en. Szerintem a KEK a közös sportolásnál jóval többről szól, túlmutat rajta. Az egyik fő küldetése, hogy összehozza a közép-európai, a határon inneni és túli magyarságot, amire a sport fantasztikus eszköz, hiszen átível minden határon. A sport nagy közös nyelv, még különböző gondolkodású, hitű embereket is össze tud kapcsolni. Ebben világszintű eredményei vannak a KEK-nek, ami pozitív hozadéka van a sportnak, az a KEK-en megjelenik. Látszik, hogy folyamatosan fejlődik a rendezvény, egyre kifinomultabb a szervezés. Nem profi sportesemény, emiatt nem is érdemes talán összevetni ilyen tornákkal. Az egész rendezvény alapja a barátság, mintsem a versengés – persze a futballpályán ettől még nincs barátság a meccseken, legfeljebb utána.

– Tavaly említetted nekünk a jellemformálást, ami a sporton keresztül tetten érhető. A te jellemedet hogyan alakította át a sport? 
– Sok mindenre megtanított a sport, persze a jellememet elsősorban a szüleim nevelőmunkája formálta. De a sport egészen biztosan finomított rajta, ebben hiszek. Tisztelet, fair play, küzdeni tudás, tudatosság, győzni és veszíteni tudás – ezekkel az alapértékekkel mind megismerkedik a sporton keresztül az ember. Az élet is megtanít ezekre az értékekre, a sport azonban biztonságosabb környezetet nyújt a tanuláshoz, mint a való világ. De mi aztán a való világhoz tudjuk igazítani ezeket az értékeket, ha ügyesek vagyunk.

– Volt, ami meglepett a jellemformálás útján járva?
– Inkább az volt érdekes, ahogy rávezetett az élsport bizonyos dolgokra. Például, hogy feleslegesen türelmetlen voltam. Vagy mikor egy siker megrészegített, aztán a következő kudarc visszarántott a földre. Amikor súlyos sérülést szenvedtem, meg kellett tanulnom feldolgozni a veszteséget, türelmet és alázatot kellett tanulnom. Az ember ilyenkor megismeri, fejleszti önmagát, a sport tükröt tart, visszacsatolást ad. 

– 15 éves a KEK, idén bekerült a kínálatba a 15. sportág, a vízilabda. Te bővítenéd még valamivel a sort? A 110 méteres gátfutást nem ér mondani.
– (Nevet.) Igen, a szívem mindig az atlétikához húz. Az atlétikai versenyszámok a kényelmes futást leszámítva nagyon speciális felkészülést igényelnek, szóval onnan nem válogatnék. Jellemzően a közösségi sportos, amatőr sportos kínálatból lehet érdemes új sportágakat behozni. Labda- vagy ütőssportágak, bizonyos nem olimpiai sportágak szerintem jöhetnek.

– Mondjuk a falmászás? Korábban nem volt az olimpia kínálatában, Tokióban volt először és Párizsban is láthatjuk.
– Igen. A Ludovika kampuszon idén nyáron négy sportágban is rendeznek olimpiai selejtezőt, az egyik pont a falmászás lesz.

– Milyen visszhangot tapasztaltál a KEK-ről a környezetedben, akár sportvezetők körében?
– A tavalyi eseményt követően kaptam pozitív jelzéseket, a KEK nem ismeretlen fogalom a sportvezetés körében. Széles körben tudnak róla, és mivel nemes céljai vannak, támogatják is.

– Az egyetemi kötődésedet erősnek érzem, a TF-en tavaly is leültél beszélgetni a sportszervező hallgatókkal. Mi a jelentősége szerinted az egyetemi sportnak?
– Az egyetemi sportnak a jelenleginél fontosabb szerepet kellene betöltenie – egyfajta közvetítőként – a közösségi sport és az élsport között. Sajnos lesújtó szám, de az élsportolók akár 70-80 százaléka is lemorzsolódhat az egyetemi pályaválasztás időszakában. Ezáltal sok sportolót veszít el az élsport, vagy akár a tömegsport. Ezt meg kell próbálni csökkenteni. Utat kellene mutatni a lemorzsolódóknak, hogy nem kell végleg szakítani a sporttal, ha nem jött össze az élsportolói karrier, hiszen ott vannak például az egyetemi klubok, ligák – például a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség bajnokságai –, ahol szintén sok lehetőség adódhat.

Az egyetem ilyen szempontból védőhálót nyújthat ezeknek a sportembereknek, és fejleszthetné az egyetemi sportéletet. Nem mellesleg az élspotot is támogatná, hiszen lehet, hogy épp abban az 1-2 évben lenne hol edzeniük az egyetemistáknak, amikor döntés előtt állnak a profi karrier folytatását illetően. Népegészségügyi szempontból is fontos többletet jelentene, hiszen az lenne az ideális, ha fiatalkorunkban megmaradna a sportolás a mindennapjainkban, s ezáltal nem csak sportnemzet, de sportolónemzet is lennénk.

– A BEAC-öregfiúk csapatának tagjával, a paralimpiai szövetség elnökével, Szabó Lászlóval beszélgettem arról, hogy a sportok felgyorsulásával a sportolóknak egyre jobban kell érteniük az elemzéseket, idegen nyelven kell tudni beszélniük, intelligensebbnek kell lenniük. Ebből a szempontból az egyetemi sportkluboknak is nőhet a jelentősége. Szerinted?
– Akár így is lehet. Személyesen előnynek éreztem, hogy egyetemre jártam a sport mellett. Viszont az élsportra való rátermettséget, a tehetséget, a magas szintű fizikai teljesítményre való képességet nem lehet tudatossággal ellensúlyozni, legfeljebb fejleszteni – intelligenciával. Amiről beszélek, leginkább a fizikai alapú sportágak esetében igaz, a technikai sportágaknál már sokkal többet lehet elérni, ha az ember tudatosabb, magasabb intelligenciával rendelkezik. Ma a sportolók már betéve tudják, milyen módszerekkel lehet a legideálisabb felkészülést elvégezni, milyen adatokkal, hátércsapattal, tudományos ismerettel szükséges dolgozni. Mindenkinek csupán 24 óra áll rendelkezésére, az egyik kulcs a sikerhez abban rejlik, hogy ezalatt a 24 óra alatt ki tud több munkát elvégezni, ami a regeneráció hatékonyságának fokozásával érhető el, ehhez pedig végtelenül tájékozottnak, tudatosnak és fegyelmezettnek kell lenni.