„Remek hangulatú megnyitón vettünk részt a KözGardenben, ittunk egy üdítőt, aztán lefeküdtünk aludni. Na, jó, nem…”

Nyilván, volt olyan is, aki így tett, aki a pénteken kezdődő küzdelmekre összpontosított, ám lássuk be, a KEK nemcsak a játékról, hanem a buliról is szól – és néhányan már csütörtökön éjjel is kiemelkedőt alkottak ebben a „műfajban”. A marosvásárhelyiek például hiába indultak el öten, a végén három darabban értek a szállásra… Élménybeszámoló következik az első budapesti éjszakáról – az alkoholtól megóvott emlékek alapján.

„Nos, a KözGardenben megittunk pár sört, beszélgettünk, jó volt a hangulat, aztán egyszer csak elveszítettük a fonalat. Miután vége lett a rendezvénynek, gondoltuk, öten >>tovább megyünk<<, vettünk még sört a boltban, és gyalog elindultunk. Minden rendben volt, mire egyikünk – senki, még ő maga sem tudja, hogy milyen céltól vezérelve – fennhangon kijelentette, hogy >>Ez lesz életem legjobb estéje!<<, majd futásnak eredt (értsd, ahogy írva vagyon: bekattant és futott, amerre látott – a szerk.). Nem akartuk elhagyni, szóval kisvártatva mi is utána, ennek köszönhetően még két embert elveszítettünk, és őt sem értük utol, vagyis ketten maradunk. Nem volt mit tenni, bementünk a benzinkútra, hogy veszünk még két sört a nagy ijedtségre, és legalább a benzinkutastól informálódva felmérjük a terepet – hol is vagyunk, tulajdonképpen. >>Hogy hova akartok menni? A Ventura Hotelba? Hű, srácok, akkor vegyetek napszemüveget is, mert reggelre értek haza…<<. Kiderült, Kőbányára kerültünk valahogy (mintegy tíz kilométerre a szállástól – a szerk.), vagyis kellene stoppolni egy autót. Esélyünk sem volt, szóval kénytelenek voltunk taxit fogni, és mondhatom, annak ára a hotelig meglehetősen érzékenyen érintett…”