A VII. KEK-en is megválasztottuk a legjobb teljesítményt nyújtó kapust, játékost, valamint a gólkirály(ok) is különdíjban részesült(ek). A díjazottak a következő napokban sorban egy-egy interjúban mesélnek élményeikről, elsőként a torna legjobb kapusával, Bálint Lehelt, a Góbék játékosával beszélgettünk.

Milyen célkitűzéssel érkeztetek Budapestre?

Bálint Lehel: Nem voltak túl vérmes elvárásaink a KEK előtt, mivel nem a legerősebb felállásunkban érkeztünk. Jócskán maradtak otthon olyan futballisták, akik a román első- vagy másodosztályban játszanak, nélkülük csak a csoportból való továbbjutást mertük magunk elé kitűzni. Ráadásul a csoportbeosztás után kiderült, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen a házigazda ELTE és a későbbi döntős Debrecen is kiváló csapat.

Mégis oda értetek a legjobb négybe.

B. L. Mert csapatként nagyon jól működtünk együtt, ennek tudható be a szereplésünk. A négy közé jutásért a tavalyi győztes F. R. Ady volt az ellenfél – bátran elárulhatom, sokak teljesen esélytelennek kiáltottak ki minket, de a küzdeni akarásból jelesre vizsgáztunk, így pedig győztünk, és legjobb határon túli csapatként végeztünk.

A négy között viszont fordult a kocka, akár esélyesnek is tűnhettetek hirtelen, de már nem sikerült több meccset nyerni.

B. L. Elfáradtunk elég rendesen addigra… Az elődöntő után nagyon csalódottak voltunk, mert fájó volt látni, hogy elúszott a dobogó esélye, de a hazaérkezés után már elégedetten gondolhattunk vissza a KEK-re, mert felülmúltuk a célkitűzésünket.

És a saját teljesítményeddel is meg lehetsz elégedve.

B. L. Meglepett a díj, mert nem kerültünk dobogóra, és sok más kapus is kiválóan védett, de jó érzés, hogy engem választottak. Mindenképp meg kell köszönnöm a segítséget a csapattársaimnak, hiszen egyedül aligha érdemeltem volna ki az elismerést.

Nemcsak a különdíjnak örülhetsz, hanem a legjobb határon túli csapat tagjaként az EFOTT belépőnek is…

B. L. Nagyon örülünk a jegyeknek, és remélhetőleg részt is tudunk venni a fesztiválon. Bevallom, eléggé fesztiválozó típus vagyok, és már sokat is hallottam az EFFOT-ról, szóval már nagyon várom a júliust…

Ha kis idő múltán visszagondolsz a VII. KEK-re, mi jut majd eszedbe?

B. L. Minden bizonnyal nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak a bronzmérkőzés marad meg leginkább. Elmondhatatlan érzés volt úgy játszani, hogy a már kiesett erdélyi csapatok a lelátóról szurkoltak nekünk, az egész csarnok tőlük zengett. Sajnos a szurkolás ellenére sem sikerült megszerezni a harmadik helyet, de felemelő volt, a hideg is kirázott, amikor százakkal énekeltük együtt a székely himnuszt. Százak velünk, értünk, Erdélyért.

Sch. Á.