A VII. KEK-en is megválasztottuk a legjobb teljesítményt nyújtó kapust, játékost, valamint a gólkirály(ok) is különdíjban részesült(ek). A díjazottak következő napokban sorban egy-egy interjúban mesélnek élményeikről. A legjobb kapusnak választott Bálint Lehel interjúját itt olvashatjátok, ezúttal pedig a SOTE színeiben játszó társ-gólkirály, Majtényi Balázs beszélgetését láthatjátok.

Először indult a SOTE a tornán, mégis nagyon közel volt a legjobb nyolcba kerülés…

Majtényi Balázs: Nagyon vártuk a tornát, és az első meccs előtt abban maradtunk a srácokkal, hogy noha konkrét célt nem határozunk meg, azért mutassuk meg magunkat, érjünk el minél jobb eredményt, képviseljük nevéhez méltóan a SOTE-t. Nem így alakult sajnos, nem tudtunk a csoportban az első kettőben végezni.

Szégyenkeznetek azért egyáltalán nem kell!

M. B. Mégis bosszant a kilencedik helyezés, mert jóval előrébb is végezhettünk volna. Ha csak az első meccsen jobban koncentrálunk, ha nem olyan álmosan kezdünk a korai időpontban, akkor már más a vége. A továbbjutásról döntő meccsen, a Pázmány ellen szerettünk volna bizonyítani, mert komoly versengés van köztünk. Sokszor kerülünk össze, azonos az edzőnk, ismerjük a srácokat, szóval nagy párharcra készültünk.

És az is volt, kiállítás, emberelőny, gólok, izgalom, volt minden, ami kell.

M. B. Ne is mondd… Komoly sanszunk volt, hogy megnyerjük a rangadót, de csak 1-1-re futotta.

A csalódottságon azért enyhít valamelyest a társ-gólkirályi cím?

M. B. Meglehetősen jó érzés volt, amikor megtudtam az eredményt. Miután nem jutottunk a felső ágra, azt mondtuk, van még három meccs, hozzuk ki magunkból, amit lehet – azt hiszem, ez sikerült.

Maradt még benned gól?

M. B. Szerintem igen! Ezért is bántam nagyon, hogy az egyik meccsünkön nem állt ki az ellenfél, ott is lőhettem volna még egyet, s akkor egyedül lettem volna gólkirály.

Összességében milyen emléked marad a VII. KEK-ről?

M. B. Nagyon jó torna volt, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Tetszett, hogy csak fiatalok, egyetemisták voltak a csapatokban, hogy mindenki komolyan vette a játékot, de sportszerű is volt a küzdelem. És az egész hangulat magával ragadott, főleg addig, amíg a BEAC Sportcsarnokban, a közönség előtt játszhattunk.

Sch. Á.