Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, egyben a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának védnöke számára kiemelten fontos a sport és a Kárpát-medence jövője. Többek között ezért is vállalta el a KEK védnöki tisztségét.

Miért tartotta fontosnak, hogy elvállalja a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának védnökségét?

Németh Zsolt: Egyre több intézményben alakul ki a teljes nemzeti összefogás, egyre több olyan fórum van, ami integrálja a Kárpát-medencei magyarságot. Az Országháztól az egyházakon át az önkormányzatok testvérvárosi kapcsolataiig. Egyre jobban kezd összenőni kulturálisan is a kommunista államok idején széttagolt magyarság, olvassuk egymás irodalmát, filmek, színházi előadások születnek kölcsönös ihletésre és mára természetes az, hogy Rúzsa Magdi koncertre járunk és a kabaréban székely standuposok tájszólásban nevettetik meg az egész Kárpát-medencei magyarságot. Az, hogy a sportban is létrejön ez a közösség, az ma már időszerűnek és természetesnek mondható, aminek én örülök, és szívesen támogatom. Ezzel élni kell, egy kicsit újra felfedezni magunknak a magyarságon belüli sokféleségünket, gazdagságunkat is. Nekem a sport is és a Kárpát-medence is a kedvenceim közé tartozik, a kettő együtt meg különösen is. Örömmel vállaltam a védnökséget, és az egyetemisták a maguk mozgékonyságával engem is ösztönöznek.

Manapság rengeteg egyetemi szervezet, rendez nemzetközi programokat. A kellemes időtöltésen kívül, milyen előnyök származhatnak még ebből a hallgatók számára?

N. Zs.: Azt gondolom, hogy más hallanunk a magyarságnak azokról a tagjairól, akik tőlünk sok száz kilométerre élnek, és más velük személyesen is találkozni. Én annak a híve vagyok, hogy meg kell ismernünk egymást személyesen, arcról, beszélgetésekben, közös programokban, el kell látogatnunk egymás városaiba, vidékeire és meg kell mártóznunk az ottani miliőben, ahhoz, hogy csakugyan megismerjük egymást, az ottani életet, gondolkozást. Ebből az interakcióból sok ösztönzés születhet, hiszen az a  szemléletbeli különbség, amivel ők szemlélik a világot lényeges  lehet pl. egy probléma megoldásában. De első sorban a személyes kapcsolatok miatt fontosak az ilyen események, mert úgy gondolom, össze kell dolgoznunk, együtt kell működnünk. A világ kinyílik, de ez igazán akkor válik lehetőséggé, amikor személyes kapcsolatokban meg is tudjuk ragadni. A tudományos vagy éppen vállalkozói kooperáció a siker egyik titka. De itt valószínűleg baráti kapcsolatok is születnek, amiknek a jelentősége meghatározóvá válhat az olyan nehéz időkben, amikor pl. a kárpátaljai magyarság, a KMKSZ székházát magyarellenes szélsőségesek felgyújtják egy gránát bedobásával. Tehát én azt is remélem, hogy tartós, életre szóló kapcsolatok is születhetnek ezekből az egyetemi versenyekből, és egy két irányú áramlás is elindul, Budapestről és a külhoni magyarok között.

Az idei Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának egyik fő küldetése, hogy támogassa a Minority Safepack kezdeményezést, ami egy Európai Uniós népi kezdeményezés. Lát rá esélyt, hogy összejön az egymillió aláírás? Ön szerint eddig miért nem járt sikerrel egyetlen népi kezdeményezés sem?

N.Zs.: A Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés, leánykori nevén Minority Safepack célja, hogy az Európai Unióban  effektív védelmet adjunk az őshonos kisebbségeinknek. Eddig az EU minden ilyen irányú kezdeményezésünket elutasította azzal a kifogással, hogy ez nemzeti hatáskör, nem avatkozik be belügyekbe. Mi valóban szeretnénk, ha az EU következetesen tiszteletben tartaná a tényleges nemzeti szuverenitást, de a kisebbségek védelme alapvető és hangsúlyos közös érték az EU minden alapdokumentumában. Vagyis, ha elég aláírást összegyűjtünk, és elég ügyesen tárgyalunk a Bizottsággal, akkor a végén rá tudjuk szorítani az EU-t, hogy foglalkozzon ezzel a kötelességével.

Ami a másik kérdést illeti, sajnos valóban az a tapasztalat, hogy az EU nevesítette többször, hogy a polgárok Európáját kell létrehozni és elvben támogat minden alulról jövő kezdeményezést, de eddig minden ilyen alulról jövő  népi kezdeményezés elől kitért. Egy angolna tanulhatna a Bizottság jogászaitól, akik legfőbb céljuknak a feladat elől való kitérést tekintették és gyakorolták az elmúlt években. Most nem sikerült nekik, mert székelyekkel (is) akadt dolguk, de hozzá kell tennem, hogy ez nem az első kezdeményezése volt a határon túli magyar szervezeteknek, és évek munkája fekszik benne. Most tehát a határon túli magyaroknak ezt a szívós és néha idegőrlő munkáját kell nekünk tovább lendítenünk azzal, hogy az egymillió aláírást összegyűjtjük, főként Magyarországon. Az ügy egyáltalán nem veszett el, ez most rajtunk múlik. Kérek mindenkit, hogy tegye meg, ami tőle telik, amire a magyarsága indítja, mert bőven vagyunk annyian, amennyi aláírást össze kell szednünk, csak ehhez meg is kell tenni mindenekelőtt azt a bizonyos három lépést az interneten a jogaink.hu weblapon!

Ön szerint az egyetemi sportnak az egészséges életmód elősegítéséről kell szólnia, vagy amerikai mintára, inkább profi sportolók kineveléséről?

N.Zs.: A sport mindenkié. És mégsem mindenki gyakorolja, ezért minél tágabbra kell tárnia a kormányzatnak a lehetőségek kapuját, hogy széles körben elérhető módon, könnyen, minél több helyen ingyen lehessen mozogni. A legfontosabb tehát a helyben elérhető sport és az aktív sport, amihez kell a létesítmény. És ha ez megvan, akkor lehet széles bázist építeniük a versenysporthoz is jó szemű edzőknek. A kettő tehát egymásra épül: egészséges, mozgást szerető emberekből és az ő gyerekeikből lesznek a versenyzők. De az elsődleges célja szerintem az egyetemi sportnak az egészséges életmód, másod sorban pedig, hogy mindez legtöbbször baráti körben zajlik. Ugyanis egy ilyen kör alkalmas arra, hogy megmozdítsa az embert akkor is, amikor fáradt, feladatokkal vagy fölös kilókkal túlterhelt, kedvetlen vagy elhagyta a szerelme. Személyes tapasztalatom: Mozogni mindig kell, mert nélküle elpusztulunk!