Korábbi írásunkban már jeleztük, a nemes cél érdekében idén is összefognak a KEK szervezői és résztvevői, hogy a sporton keresztül segítsenek ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezúttal a Vajdaságban található szabadkai Hallássérült Iskola magyar diákjai számára gyűjtünk sportfelszereléseket, sportjátékokat, és minden más olyan eszközt, amellyel hozzájárulhatunk mindennapjaik szebbé tételében. Egyik nevelőtanárukkal, Sebők Ferenccel való együttműködésnek köszönhetően nyomon követhetitek, adományaitok valóban jó helyre mennek majd. Lássuk, pontosan kiket is szeretnénk megajándékozni!
Szabadka a Vajdaság második legnépesebb városaként az Észak-bácskai körzetben terül el, Magyarország déli határától alig 10 kilométerre. A település több évszázadra visszanyúló történelemmel büszkélkedik: a nevét említő első írásos források már a XIV. századiak, az 1400-as években még Hunyadiak kezén levő területen előbb százötven éves török megszállás, majd Habsburg uralom következett. Mária Terézia uralkodása, majd a kiegyezés kora erőteljes fejlődéshez segítette a szabad királyi városi rangra emelkedő települést. Ezt a dinamikus változást a város lakosságának gyarapodása is hűen tükrözi. A magyar nemzetiségű emberek mindig is abszolút többséget alkottak, de a történelmi Magyarországtól való elszakítás óta jelentőssé vált a horvát és szerb lakosság.
A népiskolai oktatás Szabadkán a XIX. század második felében indult meg, az oktatás napjainkban főként magyar és szerb nyelven folyik. Sőt, még a jelbeszéddel is gyakran használják a hallássérültekkel és más fogyatékkal rendelkező fiatalokkal foglalkozó iskolában, amely 1947-ben nyílt meg és a mai helyén 1962 óta működik. Tanulóik Szabadkáról és a környező magyar falvakból, településekből járnak és laknak náluk. Nehéz anyagi körülményű és más szociális gondokkal küszködő gyerekekről van szó, akik jól érzik magukat ebben az intézményben – az ingyenes bennlakás okán is. Az iskola tevékenysége az iskolás előtti, általános iskolás és középiskolás szintű képzéssel, valamint a fogyatékosok rehabilitációjával foglalkozik. Középiskolás szinten szakiskolaként funkcionál a létesítmény: többek között grafikusokat, fodrászokat, manikűrösöket, pékeket, asztalosokat képeznek. Céljuk jó szakmunkást és becsületes embereket felnevelni, akik munkájukból, foglalkozásukból meg tudnak élni. A tanulókat csoportokra osztják és minden csoportot nevelőtanár vezet. Közösen végzik a házi feladatok kidolgozását és más iskolai tananyag feldolgozását is. A nevelő közvetlen kapcsolatban van a tanárokkal és a csoportjába tartozó tanulók szüleivel. A nevelőmunka keretein belül szervezik a mozi-, színház- és egyéb kiállítás látogatásokat vagy sportrendezvények szervezését.
A Szabadkai Hallássérült Iskolaközpont pedagógiai programjának fontos eleme a család és a népi tradíciók tiszteletére való nevelés: iskolai kereteken belül működik egy diákotthon is, amely a tanulók beilleszkedése, alkalmazkodása idejére a szülők számára is férőhelyet biztosít. A 100 tanuló befogadására alkalmas kollégium használatára a hallássérültek és egyéb fejlődési hiányosságokkal, más fogyatékkal rendelkező iskolás előtti, általános és középiskolások jogosultak. Az egészségügyi védelem is biztosított állandó nővérszolgálattal, valamint szakorvos is látogatja az intézményt állandó jelleggel a jobb ellátás céljából.
Szerteágazó tevékenységeik között büszkén említhető meg, hogy két szomszédos ország hasonló jellegű iskoláival szoros testvériskolai kapcsolatot építettek ki és ápolnak mai napig. A szegedi és kolozsvári iskolával való együttműködés létrejöttét napjaink történelmi-társadalmi és oktatáspolitikai háttere indokolta. Ennek a programnak keretei között fő törekvésük a szellemi, kulturális és tudományos nevelési értéke intézményes keretek között való rendszeres átadása. Szegedi szervezésében diákjaik egy háromnapos ópusztaszeri kiránduláson vehettek részt, míg az utóbbi években az iskola tagjai több alkalommal jártak Kolozsvárott, és fogadták “testvéreiket” Szabadkán. Kijelenthető, a kisebbségi, nemzetiségi sorban élő diákok számára biztonságot nyújt minden anyaországi kötődés. Nem utolsósorban pedig az anyaországi intézmény tanulói is beleláthatnak saját nemzeti kisebbségük világába, ami tovább mélyítheti nemzeti érzékenységüket.
Iskolai kereteken belül számos szakkörön aktivizálják a tanulókat, így színjátszó, képzőművészeti, tánc és saját lapot szerkesztő újságíró csoport is működik. A legsikeresebbnek “részlegnek” – és a kiemelkedés egyik legfőbb területének – mégis a sport, a testmozgás számít. Ugyan tornatermük egy pincei rész, ahol meglehetősen szerényes körülmények között, de annál lelkesebben készülnek a megmérettetésekre. Büszkék több korosztályos országos bajnokságot nyert birkózóikra, akik súlycsoportjaikban a legjobbak közé soroltak az országban. Sőt, az 1989-ben felnőtt Európa-bajnokságot nyert versenyző is a szabadkai Hallássérült Iskolában tanult. Ugyanakkor az ismert politikai és háborús viszonyok miatt hanyatlott a támogatás, ám így is kiváló sportolók képviselik az iskolájukat hétről hétre. Asztaliteniszben kétszeres magyar bajnokok párosban és egyéniben a fiúknál, de ide sorolható a hallássérült iskolák között megrendezett országos focitornán harmadik helyezést elérő futballisták, valamint a kimagasló atlétikai eredményekkel büszkélkedő fiatalok teljesítménye is.
A Vajdaság demográfiai helyzetét szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy a magyar-magyar kapcsolatok ápolására és további bővítésére igen nagy szükség van. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 300 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, de lélekszámuk folyton folyvást csökken. A népességfogyás leginkább az elvándorlásnak illetve az asszimilációt felgyorsító, kisebbségünket negatívan érintő helyi belpolitikának tudható be. Ezeket a tényeket szem előtt tartva különösen fontosnak tartjuk az olyan anyaországi kapcsolatok létrejöttét, melyek tovább növelhetik és mélyíthetik nemzeti kisebbségünk identitást, ezzel is csökkentve a mára már súlyosnak nevezhető népességfogyást.