Elképesztő hangulat előzte meg a KEK döntőjét, a II. Cheer MEFOB résztvevői meghozták a döntőhöz méltó izgalmakat. Az ELTE Sportcsarnokában több mint 300 ember szeme láttára mérkőzött meg egymással a a Kolozsvári Sixty-Nine és a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem, azaz a F.R. Ady. A csoportmeccseken egymással kezdett ez a két együttes, akkor a Kolozsvár magabiztosan, 3-0-ra verte a zebramezes marosiakat. A győzelmet és a vereséget azonban időzíteni tudni kell!

A döntőig vezető út

A felsőházba 4 honi és 4 határon túli csapat jutott be, továbbjutás sorrendjében: a Corvinus, az ELTE NSZK, a Kolozsvári Sixty-Nine, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem, a Debrecen, Szent István Egyetem, Kolozsvári Góbék és a Sepsi ’08. Utóbbi csapat, a címvédő sepsiszentgyörgyiek hihetetlen drámában jutottak végül tovább a “Pécs helyén”. Péntek este, az utolsó csoportmeccs előtt úgy festett, hogy a Pécs begyalogol a felsőházba, ehhez mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy az addig két vereséget szenvedő Selye csapatától nem kapnak ki 2-nél több góllal. Aztán a mérkőzés vége előtt 15 másodperccel valami egészen hihetetlen módon megszerezte 3. gólját is a Selye, továbblőve ezzel a Sepsit és az alsóházba taszítva a pécsieket.

A nyolcas mezőnyből aztán meglepetéseredmények is születettek. A korábban esélyesebbnek tartott Corvinus csapatát a Szent István Egyetem futsalosai 2-1-re megverték, így kerültek be az elődöntőbe, ahol az a Kolozsvári Sixty-Nine lett az ellenfelük, akik a tavalyi győztes, ám idén bevallottan szerényebb kerettel érkező Sepsi ’08 csapatát verték szintén 2-1-re. A másik ágon a Debrecen és a Marosvásárhely jutott be az elődöntőbe, előbbi a végső győzelemre is esélyesnek tartott, házigazda ELTE csapatát, viszonylag simán, 3-0-val küldte haza, míg utóbbi a szintén veretes Kolozsvári Góbékat 4-0-val.

Az elődöntő meccsei tehát Debrecen – Marosvásárhely és SZIE – Kolozsvári Sixty-Nine volt. Mindkét párharc eszméletetlenül izgalmas csatát és határon túli továbbjutást hozott. A Debrecen 4-6-al maradt alul a Marosvásárhely ellen, ezen a mérkőzésen Tóth Krisztián 4 góllal vette ki a részét a F.R. Ady sikeréből. A SZIE 2-3-as meccsen kapott ki a kolozsváriaktól, így a két magyar csapat a csoportmeccsek után a bronzmérkőzésen újra találkozott.

A 3. helyért a hajdúságiak a gödöllőiekkel játszottak. Ugyanúgy, ahogy a döntő csapatai, ők is egymás ellen kezdték meg a tornát: akkor a Debrecen nagyon szoros meccsen 4-3-ra nyert. Így történt a bronzmeccsen is, csak egy kicsit simábban, 3-1-re győzedelmeskedett a fehérmezes Debreceni Egyetem, ezzel gyűjtötték be a bronzérmet.

A döntő

Tehát a döntőbe két erdélyi csapat került. Míg a Kolozsvár Sixty-Nine minden meccsét megnyerte, addig a Marosvásárhely egyetlen vereségét éppen a kolozsiak ellen szenvedte el. Mégis a kolozsiak vezetője volt a feszültebb. “Kemény meccsre számítok, de már nagyon fáj a győzelemre a fogunk” – mondta erőltetett mosollyal, arcát a kezeibe temetve a döntő előtti pillanatokban a Bottyán Loránd, aki egyébként kicsit sem leplezte, hogy feszült, izgatottan sétálgatott fel-alá a II. Cheer MEFOB alatt, fittyet sem hányva a szurkolólányok mutatós produkcióira.

A másik oldalon megvolt a kellő önbizalom. A sérülése miatt a kispadról végig szorító Rózsa Tamás, a F.R. Ady vezetője játékosai nyújtógyakorlata közben válaszolt arra, mit vár a döntőtől. “Bízok a srácokban. Bár a csoportmeccseken kikaptunk, most megvan az esélyünk a győzelemre” – mondta, majd a KEK Simeone-hasonmása a hangos “F.R. Ady, F.R. Ady!” szurkolószóra a pálya széléhez vonult és megtapsolta a közönséget.

Talán a döntő, de lehet, hogy az egész torna legmeghatóbb pillanata volt, amikor a csapatok a magyar és a székely zászló előtt felsorakozva hangosan énekelték el a székely himnuszt, háromszáz velük szemben álló szurkolóval egyetemben. Velük énekelt a sepsi, a marosi, a kolozsi, a csiki és a budapesti is. A döntőre megtelt a nézőtér. Egy dologban biztosan egyenlő volt a két csapat: a szurkolók decibelre pontosan ugyanolyan hangosan kiabáltak mindkét csapatnak a felvezetésen.

Aztán ahogy kezdődött a meccs, talán hangosabbak voltak a Kolozsvár-szurkolók, az Özilnek becézett marosi játékos, Tóth Krisztián faultjánál például majdnem felrobbant a csarnok a felháborodottságtól. Hát még akkor, amikor a 8. percben a 10-es számú Vas István a marosiaknak szerezte meg a vezetést egy szépen felépített támadás végén… 1-0.

Két perccel később kapott önbizalmat a marosiak szurkolótábora, amikor a már emlegetett Tóth Krisztián egy csodálatos pörgetéssel megduplázta a F.R. Ady előnyét. 2-0. Helyzet itt, helyzet ott, nem volt egy finomkodó döntő. Sokkal többet volt a labda a Kolozsvárnál az első félidőben, mégis ziccere és gólja csak a marosiaknak volt.

A második félidő elején mindenki azt hitte, hogy a Cheerleaderek elnézték a programot és már a díjátadóra jöttek, pedig csak egy látványos, rögtönzött produkcióval tapsoltatták meg a közönséget. Pár perccel később Tamászy János, a F.R. Ady kapusa két bravúrjával is hozzájárult a kolozsiak egyre növekvő feszültségéhez. Ahogy az egy perccel későbbi Kolozsvár-fault is, ami után Rózsa Tamás, a marosiak edzője odajött a rendezői pulthoz és mosolyogva mondta: “Nem volt semmi, amúgy.” Ahogy telt az idő, a Sixty-Nine úgy lett egyre idegesebb és kapkodóbb, de végig elképesztően sportszerűek maradtak. A hátrányban játszó csapat végig a meccs előtt látottak szellemisége jegyében viselkedett.

Hiába hozta le a Kolozsvár a kapusát három perccel a vége előtt, gólt nem tudtak szerezni ez alatt, sőt, igazán nagy helyzetig is csak a F.R. Ady jutott el. Tamászy Jánoson ezúttal távoli lövésekkel nem lehetett kifogni, így a Kolozsvár gól nélkül maradt. Maradt a 2-0, a 2015-ös budapesti KEK győztese a Marosvásárhelyi F.R. Ady!