Ahogy annak lennie kell

Amilyen hosszúnak tűnt az előkészületre fordított idő, olyan gyorsan lendültünk túl a VII. Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján – a megnyitó utáni borkóstoló és a díjátadót követő össznépi fénykép elkészítése között, mintha alig egy órácska telt volna el. Pedig az a valóság, hogy pénteken és szombaton is rengeteg élmény jutott szervezőnek és vendégnek egyaránt. Volt itt móka, kacagás, küzdelem és verejték, épült a közösség, szorosabbra köttettek a barátságok, vagyis, ahogy manapság szokás mondani: „rendjén volt a dolog, elérte a célját a foglalkozás…”

De, hogy mi is történt pontosan? Ezt idézzük most fel fényképek és videók segítségével.

Új helyszín, oldott hangulat

Jó volt látni, átélni, amint egyre csak gyűltek a csapatok a megnyitón, az elegáns és dizájnos KözGarden rendezvénytermében, a régi ismerősök újra egymásra találtak, beszélgettek, sztoriztak, s mire a címvédő marosvásárhelyiek hangosan énekelve a helyiségbe léptek, már jó néhány sör is csapolásra került. Sokat elárul az akkori hangulatról, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség képviseletében a megnyitót jelenlétével megtisztelő szóvivő, Sipos Jenő is lazára vette beszédét (megkockáztatjuk, az estét bulival folytatók nem minden szavára emlékeznek, az ő kedvükért idéznénk néhány sornyit a felszólalásból).

„Mindig örömmel jövök olyan helyre ahol jó a hangulat, és úgy tűnik a Kárpát-medencei Egyetemek Kupáján ezzel nincsen probléma – mondta Sipos Jenő. – Ahogy hallottam a csapatok felsorolását, azt hiszem, fantasztikus együttesek mérkőznek majd egymással. Ha csak a tavalyi Éjszaka Ördögei verseny győztesére gondolok – talán még a Real Madrid is megremegne…”

Azt azonban maga Sipos Jenő sem gondolta volna, hogy a 2015-ös buli-győztesnek már aznap, a sorsolás elkészítése után nem sokkal kihívója akad, ráadásul nem is akármilyen! Az F. R. Ady néhány tagja az itt olvasható péntek éjjeli kalandjával ki is harcolta végül csapatának az Éjszaka Ördögei díjat.

Videó a megnyitóról!

Papírforma – hol könnyen, hol vért izzadva

Ezekből kiindulva nem is csodálkozhattunk, hogy némileg álmosan kezdődtek meg pénteken reggel a csoportmérkőzések. Az A-csoportban a meglepetés gyanúja sem merült fel, a BME és a Corvinus messze jobb volt a Beregszásznál és a Révkomáromnál, a két nagy pedig már az első körben lerendezte az elsőség kérdését: a BME 3-0-lal ütötte ki a Corvinust.

A B-csoport ellenben hozott némi tüzet, mert bár a Csíki Sapientia ezúttal könnyűnek találtatott, a Marosvásárhely, PPKE, SOTE hármas alaposan megkeserítette egymás dolgát. Előbbi végül két győzelemmel és a PPKE ellen elcsípett döntetlennel – s valóban elcsípett, mert nem neki állt a zászló – csoportelső lett, ám a másik két rivális egymás ellen döntötte el a második hely sorsát. Ha úgy fogalmazunk, pikáns küzdelmet láthattunk, tompítjuk a valóságot… A két csapatnak azonos a trénere, és egyébként jellemzően kimondottan agresszív, kellemetlen stílusban futsalozik. Az edző nem ült egyik kispadra sem, ám a két „nehéz legénység” nélküle is ezer fokon égett, a játékvezetőknek a sárga és piros lapot is elő kellett húzniuk, végül az utolsó másodpercig kiélezett összecsapás 1-1-gyel végződött, s a döntetlen a PPKE-nek kedvezett.

A C-csoport utolsó helyén a Győri SZE végzett, amely egy kicsit azért meglepetés szagú, mert Győr a honi futsal fellegvára. A Sixty-Nine két döntetlenje csak a harmadik helyre volt elég, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a NoName pedig magabiztosan masírozott a felső ágra. Utóbbi hiába veszített pontot a Sixty-Nine ellen, mivel 2-1-re megverte az NKE-t, csoportelsőként zárt.

A „D” jelű négyes élén a végül a döntőig meg sem álló Debreceni Egyetem végzett, ugyanis hiába kezdett csak 1-1-es döntetlennel a házigazda ELTE ellen, a Góbék felett aratott 4-3-as diadallal javította a megingást. Belefért ez a vereség is a Góbéknak, a második helyre így is oda ért. Nem úgy az ELTE, amely az első meccsén még bravúrosan pontot szerzett, a másodikon viszont 2-1-re kikapott a Góbéktól, így pedig a nap záró meccsén már komolyabb tét nélkül verhette meg az MTTK Starst 13-1-re. Ráadásul ez a mérkőzés sem azért marad emlékezetes, mert a torna legnagyobb arányú győzelmét hozta. Ugyanis a marosvásárhelyi csapat meghálálva a 2015-ben kapott támogatást, erre a meccsre meglepetésként megjelent a csarnokban, és végig szurkolta,
énekelte a kétszer tizenkét percet. A szerény tudású, de annál szimpatikusabb szabadkai csapat tagjai fürödhettek a barátok szeretetében, amikor pedig 8-0-s hátránynál gólt lőttek, a mennyben érezhették magukat. Felrobbant a nézőtér, a szurkolók a pályára özönlöttek, és együtt ünnepelték a történelmi találatot – ez volt az egyetlen szabadkai gól a VII. KEK-en.

Ez az igazi KEK!

Szombaton reggeltől az alsó ág küzdelmei a Tüske Csarnokban zajlottak. A második nyolc csapat sorrendje tökéletesen tükrözte a valós erőviszonyokat, elvégre a két vigaszági döntős, a végül kilencedikként záró PPKE és a tízedik ELTE éppen csak lemaradt a felső házról.

A legjobb nyolc között is reggel folytatódtak a meccsek, a színvonal érezhetően emelkedett, a tét egyre nagyobb volt. A BME újabb magabiztos és sima győzelemmel (4-0 az NKE ellen) lépett a négy közé, a Marosvásárhely – Góbék erdélyi rangadón azonban lüktető összecsapást láthatott, aki korán kelt. Talán a két nap legszínvonalasabb meccse volt, a címvédő marosvásárhelyiek közelebb álltak a győzelemhez, kétszer például üres kapura, másfél méterről próbálkozhattak, de nem sikerült a gólvonalon túlra szenvedni a zsugát. És, ahogy lenni szokott, az íratlan törvény ismét igazolta magát: egy kontra, egy Koffol Gábor Koffi villanás, és 1-0-s győzelem a Góbék javára.

A harmadik negyeddöntő meglepően sima Corvinus diadalt hozott (6-1 a NoName ellen), míg a PPKE – Debrecen ütközet ismét szorosat, végül utóbbi örülhetett, 3-2-re nyert. Az elődöntőben a BME folytatta szárnyalását, 2-0-ra intézte el a Góbékat, a Corvinus – Debrecen csata pedig csak büntetőkkel dőlt el a debreceniek javára.

De az a bronzmeccs… Az bizony örökké emlékezetes marad! Nem azért, mert a Corvinus viszonylag simán, 4-1-re verte az erejével teljesen elkészülő Góbékat, hanem azért, ami a lelátón történt. Rossz eredmény ide vagy oda, a már kiesett erdélyi csapatok szurkolótábort alakítottak és teljes szívből űzték hajtották a kolozsvári Góbékat. A lefújás után a csapat a barátok elé vonult, a játékosok átkarolták egymást, és közösen elénekelték a székely himnuszt. A csarnokban megállt a levegő, magával ragadó momentum volt, amint százak, határon innen és túl élők énekeltek együtt Erdélyért.

A bronzmeccset „egyébként” a III. Cheer MEFOB ölelte körül amely idén is hihetetlen látványos produkciókat hozott. A cheerleaderek száma évről évre nő, ezúttal már hét csapat százhuszonhat sportolója mutatta meg magát, és a rendezők számára mindenképp örömteli, hogy mind az öt MEFOB kategóriában ELTE-s csapat nyerte a versenyt.

A gyönyörű hölgyek, és a hihetetlenül erős urak után már csak a KEK-döntő volt hátra. Ekkorra megérkezett a helyszínre Baumstark Tibor, a Digi Sport kiváló riportere is, aki házigazdaként kommentálta az eseményeket és emelte a torna fényét. A parketten a BME nem sok esélyt hagyott a Debrecennek, amely úgy tűnt, megelégedett – vagy inkább beletörődött – a második hellyel is. Hamar háromgólos előnyre tett szert az NB II-es futsal bajnokságban edződő játékosokat felvonultató Műszaki Egyetem, s hiába próbált háromszor is közelebb férkőzni a cívisvárosi csapat, mindannyiszor egyből jött a válasz. A BME 7-3-as kiütéssel tette teljessé a kétnapos diadalmenetét – s mondhatjuk, ezúttal kétség sem férhetett a győzelméhez, amellyel öt év után szerezte vissza az erdélyi csapatoktól a vándorserleget.

Amilyen hosszúak voltak az előkészületek, olyan gyorsan múlt el a VII. KEK… Nem maradt más, mint az össznépi fénykép elkészítése, valamint a búcsúzkodás a barátoktól. Persze, jól tudjuk, nem sokára újra találkozunk.

Schleinig Ádám

További videókkal és a rendezvényen készült összes fotóval hamarosan jelentkezünk!