A VII. KEK-en is megválasztottuk a legjobb teljesítményt nyújtó kapust, játékost, valamint a gólkirály(ok) is különdíjban részesült(ek). A díjazottak az elmúlt napokban sorban egy-egy interjúban meséltek élményeikről, végül, de nem utolsó sorban a torna társ-gólkirályával, Kántor Tamással beszélgettünk.

Milyen céllal vágtatok neki a tornának?

Kántor Tamás: Poén szintjén előkerült, hogy jó volna a végelszámolásnál is versenyben lenni, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy valósággá válhat… A csapatunk a DEAC Futsalból és az A-MEN FC-ből állt össze erre a tornára, sokakkal még sosem fociztunk együtt korábban, így nem tudhattuk, mire számítsunk, de mint kiderült, jól sikerült a „házasítás”.

Kívülről egyáltalán nem látszódott az összeszokottság hiánya.

K. T. A buszozás alatt rengeteget beszélgettünk, akik ismerték az ellenfeleket, elmondták, mire számítsunk, sok-sok taktikai elemen átrágtuk magunkat, és azt is leszögeztük, nagyon oda kell tenni magunkat, ha nem akarunk csalódottan utazni haza felé. Külön öröm, hogy nemcsak a pályán váltunk egységessé, hanem azon kívül is kiváló hangulat uralkodott. Ehhez, mondjuk, hozzájárult valamelyest a péntek esti >>lazítás<< is…

Parádésan meneteltetek, ám a döntőben a BME már túl nagy falat volt. Sikernek élitek meg az ezüstöt, vagy fáj még a vereség?

K. T. Egyértelműen sikernek, szépen csillog az ezüstérem is! Úgy vélem, büszkék lehetünk magunkra, elvégre kiváló csapatok előtt állhattunk fel a dobogó második fokára. És azért sem lehet bennünk csalódottság, mert mi mindent megtettünk a sikerért, de a BME ezúttal jobb csapatnak bizonyult.

Ezek szerint reális végeredmény született?

K. T. Igen, teljesen. A BME összeszokottabb együttes, az NB II-es futsal bajnokságban edződnek, rendszeresen edzenek, és ez mind látszott rajtuk – ezúton is gratulálok nekik! Minket talán kissé megfogott a hangulat, és főleg a hosszú várakozás, elvégre az elődöntő és a döntő között négy óra telt el, és bár kicsit kifújhattuk magunkat, a fináléra nem tudtunk újra azon a hőfokon pörögni, mint a negyed- és elődöntőben.

Kárpótolhat valamelyest a gólkirályi cím.

K. T. Eszembe sem jutott a torna előtt, hogy oda érhetek a végén, igaz, nem sokan vágnak neki úgy ilyenkor, hogy ők márpedig gólkirályok akarnak lenni. Ez inkább az elismerése a befektetett munkának, és nem kizárólag enyém, hanem a csapaté is az elismerés, hiszen, a gólpasszok a társaktól jöttek…

Összességében pozitív emlék marad a VII. KEK?

K. T.  Nagyon szép emlékek jutnak eszembe, bárhol is jön szóba. Pozitívan élem meg a második helyet, és hogy ilyen rangos tornán ennyire előkelő eredményt értünk el. Nem is beszélve a kupa hangulatáról, az is örök emlék lesz. Büszkén emlegethetjük majd, hogy a VII. KEK részesei voltunk, s remélem, a nyolcadikon is itt lehetek majd Budapesten.

A VII. KEK álom csapata: Bálint Lehel (Góbék, feketében) – Selley Tamás (BCE, balra), Majtényi Balázs (SOTE, hiányzik a képről), Weimann Richárd (BME, jobbról a második), Kántor Tamás (Debrecen, jobbról)