A Kárpát-medencei Egyetemek Kupa rendezvénysorozatnak több “védőszentje” is van, akik a kezdetektől fogva segítik a rendezvények létrejöttét, találkozzanak bármekkora nehézséggel is. Az egyik ilyen mentor a kolozsvári Alumni-kupa főszervezője, Grabán Zsolt. Vele beszélgettünk a motivációról, az élményekről és persze a fociról.
Mi motivál, hogy évről évre belevágj az Alumni-kupa megszervezésébe, honnan jött a kolozsvári helyszín ötlete?
A motiváció az első pillanatoktól megvan, hisz több mint 7 évvel ezelőtt sikerült azokkal a szervezőkkel egy asztalhoz leülni és megálmodni azt, ami most a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája. És talán azért is kezdtem ezzel a mondattal, hogy kiemeljem azoknak a hozzáállását, odaadását, támogatását és kitartását, akik ezt az évek során az adott KEK helyszíneken folyamatosan a tornák lebonyolítását elősegítették, véghezvitték. És engedelmetekkel megemlítenék pár nevet is, hisz rajtuk múlott, hogy az idén már a VII. KEK tornát szervezik Budapesten, és az V. Alumni Kupát, köszönet nektek Simon Gábor, Nagy Gergely, Gödri Áron, Ilyés Szabolcs, Görgicze Sándor, András Előd, Bíró Zoltán, Asztalos Lőrincz, Koffi Gábor, Balogh Nándor, és tovább is sorolhatnám. Az Alumni torna ötlete már rég megfogalmazódott bennünk, és Simon Gáborral való egyeztetés során döntöttünk, úgy hogy évi két helyszínen, Kolozsváron és Budapesten rendezzük meg a tornát. Főképp értük, azokért az emberekért, akik részesei voltak a KEK-nek, hisz majdnem mindenki az egyetemi éveket befejezve nem tudott részt venni az egyetemi tornán. Számunkra most is és régebb is az volt a fő cél, hogy a tornák során felnövő fiatalok, generációk tartsák meg és éltessék a KEK során kialakult futballos egyetemi-alumni közösséget a Kárpát-medencében.
Mi a legjobb élményed a rendezvény-sorozatról?
Minden egyes alkalom egy élmény, az hogy sikerül a tornákon részt venni, találkozni és elbeszélgetni azokkal az emberekkel, akikkel elkezdtük a rendezvénysorozatot, és azokkal is, akik most csatlakoznak hozzá, megkapni azokat a közös útvonalakat, irányokat, ami ezt a közösséget előre és jó irányba tudja vinni. Fontos, hogy megtaláljuk a generációk közötti kapukat és azokat meg is tudjuk nyitni, valamint, azokat mindig nyitva tudjuk tartani.
Miben másabb a kolozsvári torna, mint a budapesti, eredmény-orientáltabb egyetemi torna?
A Kolozsvári torna időpontját akkora ütemeztük, amikor pezseg a város, hisz a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatnak részeként a résztvevők a sportoláson kívül egy színes kulturális, szórakozási választékskálából válogathatnak, így bővebb programlehetőség adódik mindenkinek a kincses városban. Kolozsvár és a Magyar Napok minden évben Erdély csücske szokott lenni egy bő hétig, és ezt meg akartuk osztani az Alumni tornán résztvevőkkel, valamint a Magyar Napokat is színesíteni akartuk olyan rendezvénnyel, ami a Kárpát-medencei fiataljainkat egy helyre tudja hozni. A torna az összetartozásról szól, arról, hogy van rá lehetőség, hogy sikerül együtt lenni és ezt mindenkinek ki kéne, használnia. Véleményem szerint a tornának ez a legnagyobb eredménye!
Mióta vagy a labdarúgás szerelmese, milyen csapatokban fordultál meg?
Gyerekkorom óta szerettem és űzöm a sportot, igaz nem futballal kezdtem, hanem kézilabdával, de mint mindenkit a futball is meghódított. Csapataim közül megemlíteném a Zöld Trabantot, Golimpiákoszt, ez a két csapat adta számomra az évek során azokat a barátokat, akikkel a mai napig is együtt járunk tornákra, sportolni, kikapcsolódni bárhova mennénk, bárhol is találkoznánk.