A parasportokról sokan hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy azok az eredeti változatnak egy lebutított verziója, hogy a sérült emberek is űzhessék. Hogy ez mennyire nem így van, arra talán a kerekesszékes rögbi a legjobb példa. Ez az a sport, amit tátott szájjal bámulsz, és még a tv előtt ülve is beleremegsz az ütközésekbe. Én a magam részéről mindig is inkább “focis arcnak” tartottam magam. Ez annyit jelent, hogy a labdarúgás az a sport számomra, amit hétről-hétre figyelemmel követek a TV-ben, és ha nem tűzik műsorra kedvenc csapatom meccsét, akkor idegesen túrom az internetet, amíg meg nem találom a megfelelő streamet.
fotó: WildBoars FB oldal
Amikor viszont pár évvel ezelőtt szörföltem a távkapcsolóval, véletlenül kerekesszékes rögbire kapcsoltam. Miután felfogtam a játék lényegét, az első gondolatom az volt, hogy ezt a játékot nagyon szívesen kipróbálnám én is. A parasportok a legtöbb esetben sérült emberek számára vannak kitalálva, az ő igényeiket tartják szem előtt (érthetően). Itt viszont azt éreztem, hogy mivel kerekesszékben ülve kell játszani, ép emberek és sérültek ugyanolyan élvezettel vethetik bele magukat a játék sűrűjébe.
fotó: WildBoars FB oldal
A kerekesszékes rögbi 1977-ben született Kanadában. A sport kialakításánál a cél egy, még a kerekesszékes kosárlabdánál is mozgalmasabb, gyorsabb játék kialakítása volt. A kerekesszékes rögbiben felfedezhetőek a jégkorong, a kosárlabda és az amerikai futball elemei, de hangulatában a rögbire hasonlít. A sportág eredeti neve a sokatmondó „gyilkos labda” volt. 1994-ben a sportot hivatalos paralimpia sportágként ismerte el a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság.
Akiknek sikerült felkeltenünk az érdeklődését, azok a KEK utolsó napján március 3-án 15:00 órától az ELTE Bogdánfy úti sportcsarnokban saját szemükkel bizonyosodhatnak meg arról, hogy nem a levegőbe beszéltünk. Ugyanis aznap a WildBoars csapata, Magyarország egyetlen kerekesszékes rögbicsapata fog bemutatót tartani a KEK-döntő előtt minden érdeklődő számára!
by